"Nappal baleset, összetört kocsik, sérülteket szállító helikopterek, medve a kerítésen, csupa ilyen rémségekről mesélsz, anyu! Ez mind a te villád mellett történik! Kérlek, ragadd meg a lehetőséget, ha már kevesebb a baleset és melegszik az idő, és menj vissza Bukarestbe. De ne hétvégén, amikor mindenki síelni megy, és őrület, hogy mi van az utakon", könyörgött a lánya."
Részlet a regényből

Anda Dragomir, a nyugdíjas, özvegy orvosnő a Covid-járvány alatt visszavonul a hegyi villájába, ahol telefonon kommunikál a külföldön élő rokonaival és barátaival. Magányában régi sebeket tép fel: a kommunizmus idején elszenvedett traumák, a diktatúra árnyékában megélt fájdalom kísérti. A múlt árnyai azonban nem tűntek el nyomtalanul, csak átalakultak. Miközben a régi rezsim kiváltságosai eltűnnek a süllyesztőben, az újgazdagok, az új rendszer kegyeltjei veszik át helyüket. Anda egykori ismerőse, Ceausescu gyanús balesetben elhunyt pincérének özvegye, ma már polgármester felesége és egy luxusszálloda tulajdonosa, amelyet a Kárpátok lábánál építettek, és a nő nevét viseli. Ez a találkozás visszarántja Andát a múltba, felidézve a '80-as évek Ceausescu családról szőtt teljes mitológiáját és azokat a titkokat, amelyek máig meghatározzák életét.

Távoli hangok