Hol pingvint dug a hóna alá, hol királykobrával szemez. Hol egy emu gubbaszt a hátán, hol repülő gyíkokat hajigál cirkuszi akrobata módjára egy bizonytalan állóképességű létra tetejéről. Hol lakonikus koalákat fog be, hol albatroszfiókáknak segít fészket építeni. Más alkalommal hálóba gabalyítva húzzák fel egy szirtfokra, vagy hősiesen „ötórai itatás” keretében fogyaszt nem kevés sört ausztrál vadászokkal, szikh halászokkal - Gerald Durrell a brit természetbúvár és elkötelezett állatmentő első feleségével, Jacquie-vel és a BBC elszánt forgatócsoportjával hat hónapnyi kalandozáson vett részt Új-Zéland, Ausztrália és Malajzia vadonjaiban és rezervátumaiban, hogy megfigyelhessenek és lefilmezhessenek különösen veszélyeztetett, s egyre ritkábban látott fajokat a kacsacsőrű emlőstől a törpekenguruig, a takahe madártól a kérgesteknősig. Felhívva a közvélemény figyelmét arra, hogy az állatok levadászása és természetes környezetük elpusztítása nemcsak szegényebbé teszi közös lakhelyünket, a Földet, de egyszersmind az emberiség jövőjét is kockára tesszük. „Hihetetlenül szép és dús kertet örököltünk, csak az a baj, hogy sok helyütt elképesztően rossz kertészeknek bizonyultunk - írja Durrell, nem adva fel a reményt az állatok megmentésére, ahogy legendás humorát sem, amivel expedíciós beszámolóját fűszerezi.

Vadászat felvevőgéppel