Vajon más családoknak is fárasztó lehet-e úgy tenni, mintha olyanok lennének, mint a többi család? - teszi fel a kérdést a huszonhat éves "emberfialánya" író, aki se nem férfi, se nem nő, és a nagymamája időskori demenciáját érzékelve érdeklődéssel fordul közös múltjuk felé, számba véve mindazt, amiről soha nem beszéltek. Az anyaágon átörökített elhallgatás, a családi titkok, traumák felfedése legalább akkora kihívás elé állítja, mint saját szexualitásának felfedezése, a világunkról megszerezhető tudás közölhetősége vagy a rögzült társadalmi, nemi és nyelvi normák levetkőzésének, áthágásának vágya.
Miért viseli a nagymamája elhalt nővérének a nevét? Mi lett a fényképekről egy idő után eltűnő legkisebb húgukkal? Kinek ültették a kert közepén magasodó varázslatos vérbükköt? Hogy kapaszkodnak egybe a családfa és a családi fa ágai?
Kim de l'Horizon felszabadítóan magával sodró, új elbeszélésformákkal kísérletező regénye - miközben egy, a 14. században gyökerező svájci család történetét is elmeséli - minden olyan létfontosságú eszménkre és szemléleti módunkra rákérdez, amelyet mindeddig életünk megkérdőjelezhetetlen alapjának ismertünk el. A Vérbükk elolvasása után többé már nem nézhetünk a világra és önmagunkra ugyanolyan szemmel, mint korábban.