Maurice Polydore Marie Bernard Maeterlinck gróf belga-flamand származású francia nyelvű drámaíró, költő, esszéíró. 1911-ben megkapta az irodalmi Nóbel-díjat. Műveiben kiemelt szerepet kap a halál, illetve az élet jelentése és a spiritualitás.

„A Halál!” Öt magát kell meghallgatnunk az Élet felől és nem valami Jövendőt, vagy Utóéletet, melyben Énünknek semmi része sincsen. A halál a mi tényleges végünk, minden ami történik, közte és köztünk történik. Ne beszéljetek nekem arról a csalóka továbblétezésről, mely a számok gyermekes varázsával veszteget meg minket! Ne beszéljetek nekem, ki teljesen és tökéletesen meghalok, társulatokról és népekről. A valóság, az élet igazi tartalma a bölcső és a sir között fekszik. A többi az nagyítás, színház, hamis optika! Mesternek hívnak, mert szavaimnak és gondolataimnak bizonyos varázsa van; és a halállal szemben mégis gyámoltalan vagyok, mint a gyermek. Így állunk! Életünkben és világunkban csak egy esemény számit: a halálunk. Ebben egyesül és esküszik össze minden a boldogságunk ellen, ami figyelmünket elkerüli. Minél jobban akarnak gondolataink elszakadni tőle, annál inkább körülötte forognak. Minél jobban félünk tőle, annál rettenetesebbé válik, mert csak a félelmünkből él. Ki meg akar feledkezni róla, annak agyon tetőzi emlékezetét, ki menekülni akar előle, az meg már csakis beléje ütközik. De ha szakadatlanul is rágondolunk, az mégis csak félig öntudatlanul történik s anélkül, hogy ismernénk. Figyelmünket arra kényszerítjük, hogy hátat fordítson neki, a helyett, hogy arcába nézzen. Minden erőnket, mellyel szembeszállhatnánk vele, abban merítjük ki, hogy őt akaratunktól távol tartsuk.