“Túl a káprázaton, az érzékek megtévesztésén, minden egyes fűszerdarab egy mozzanatot jelenített meg a múltból. Lehetett az karmikus gát, ami hátráltatta az előrehaladást, vagy félelem, fájdalom, betegség, meg nem élt pillanat, visszatartott szó, elfojtott lélegzet... És ki tudja, mi minden még. […]
Emmi tekintete lassan siklott a többiek arcáról a szőnyeg alig látható mintái felé, és egyszerre ezernyi kavargó hang, illat és szín zúdult elő, hogy mielőtt a belső szoba ajtaja kitárulna, még egyszer szembe nézhessen velük. Hogy lássa, honnan jött, mi formálta azzá, aki lett. Ült a félhomályban, körülötte Budapest, Párizs és Brüsszel fényei. Az álmok, a vágyak, a nevetés és a könnyek tanúi. Egy magyar lány találkozása a Nyugattal a távoli Keleten.”

“Érdekes élmény olvasni Emmi történetét, mert egy idő után kézen fog, és ha átvitt értelemben is, de bizony, szinte kötelező rajta keresztül szembesülni saját életünk jelentősebb állomásaival. Az állomás lehet megtörtént, netán hasonló élmény, mellyel érezzük a párhuzamot, vagy csak gondolatainkban lejátszott, “mi lett volna, ha?” történet. Így vele együtt járjuk meg a tisztítótüzet, majd éljük meg a katarzist, miközben az írónő kifejezésmódjának köszönhetően számtalan vizuális, kulturális és gasztronómiai élményben van részünk. Szerettem olvasni, majd a végén hosszan hallgatni…”
Fehér Mariann
rádiós műsorvezető, Sláger FM

Egy maréknyi fűszer