Van-e kitörés a lét szűkös kereteiből, a falak szabta tér, a napról napra rövidebb távlatot biztosító idő szorításából? Vágyaink helyettesíthetik-e a be nem teljesült valóságot? És ha igen, akkor meddig? Mennyi ideig? És hogyan? A főszereplőknek, Idának és Lajosnak az együttélés laza kapcsolatában és az egymáshoz foggal-körömmel történő egyidejű ragaszkodásában az önállóság megőrzésének és a magány fenyegető réme elkerülésének egymást átszövő törekvése jelenik meg, a férfi és a nő erőgyűjtése egymásból ahhoz, hogy a két szorító dimenzióit legalább a képzelet, az illúziók világában megszüntessék, bővítsék, vágyaikat legalább itt megvalósíthassák. Czilczer Olga új regényétől ne várjon az Olvasó fordulatos történeteket, látványos kalandokat, meglepetésekkel járó fordulatokat. Ellenkezőleg. A szerző számára a lélek belső, apró rezdülései, a hősei különböző tudatállapotában végbemenő folyamatok fontosak. A valóság, a félálom, a gondolat, a képzelgés egymásba átszűrődő, folyton változó jelensége, amelynek hátterében fölsejlik, kirajzolódik a kádári rezsim utolsó két évtizedének hamis illúziókat keltő világa.

Mehetünk, kedves