A szerző a „rendszerváltó nemzedékhez” tartozik. Már 1989 előtt a határon túli magyar kultúrák léte és a kisebbségek története hazai tudatosításának érdekében írta tanulmányait. Folyóirat-szerkesztőként a magyar eszmetörténet hasznosítható hagyományait igyekezett visszaidézni. Ez a könyve több szálon kapcsolódik az uralkodó nemzetfölfogás kritikájához. Részben azon írások révén, amelyekben generációjának a történelmi előzményekhez való kapcsolódási pontjait keresi, részben a magyar történelem ritkán vizsgált, a közösségi hagyomány kialakítása szempontjából azonban fontos pillanatairól szóló írásaival. Az itt olvasható esszék és tanulmányok egy részével a lappangó, legtöbbször a nyugat-európai szellemhez és szabadságeszmékhez is kötődő függetlenségi hagyományt szeretné közelebb hozni lehetséges olvasóihoz. Tapasztalatai szerint sem a mai magyar „jobboldal”, sem a „baloldal” nem ismeri saját előzményeit. Nem beszélve a közösen vállalható örökségről – mert ilyen is van! A határon túli magyar kisebségek történetével kapcsolatos itt olvasható írások egyik következtetése pedig az, hogy az „anya”-ország elvi vitái a külhoni magyar történetből vett tanulságok levonásával némileg föloldhatók.

Agórák kora