Székely András (külföldön André de Székely, 1919-2008), az egyik legnagyobb amerikai televíziós társaság, az ABC filmprodukciós osztályának alelnök-producere élete kalandokban és sikerekben egyaránt gazdag volt, miként ezt az utolsó hónapjaiban vele készített interjúk is alátámasztják. A hihetetlen önbizalomról tanúskodó, gyakran svejki hangvételű elbeszélésekből kibontakozik a színiakadémiát végzett aranyifjú befolyásos arisztokraták, híres színészek és színésznők társaságában töltött pályakezdő, bohém éveinek története a háború előtti Budapesten és külföldön. Megismerkedhetünk a francia idegenlégiótól a kiugrási kísérletig ívelő második világháborús "kalandjaival". Ezt az időszakot az ötéves szovjet hadifogság zárta le. Különösen érdekes részleteket olvashatunk Ujszászy Istvánnal való kapcsolatáról, akivel a kransznogorszki fogolytáborban találkozott, valamint a legendás "kémtábornok" menyasszonyáról, Karády Katalinról. Utóbbihoz a harmincas évek második felétől a színésznő haláláig tartó jó viszony fűzte. A sorok között felsejlik az 1950 és 1956 közötti budapesti színházi világ képe is, s szó esik az emigrációt követő beilleszkedéséről az Egyesült Államok művészi-kulturális életébe.
Hosszú élete során Székely András ismételten kapcsolatba került a francia, magyar, német, szovjet és amerikai titkosszolgálatokkal. A beszélgetésekből erről csak homályos, gyakran megtévesztő kép bontakozik ki - izgalmas kalandra híva az olvasót.

Veszélyes viszonyok