Megtörténhetett-e valaha is, hogy forradalom révén költők ragadták magukhoz a hatalmat? Igen, volt a történelemnek egy rövid pillanata, amikor ez lehetségesnek tűnt...
Egy ilyen eseményről, a müncheni tanácsköztársaságról mesél Volker Weidermann olyan magával ragadóan, hogy az olvasó szinte szemtanúja a viharos, komikus és tragikus eseményeknek, amelyek száz esztendeje, 1918 novembere és 1919 áprilisa között Münchent, Bajorországot és egész Németországot megrázták.
Az első világháború vége és a bajor király elmozdítása után volt egy bűvös pillanat, amikor minden lehetségesnek tűnt: radikális pacifizmus, közvetlen demokrácia, szociális igazságosság, a fantázia uralma. A kusza köztársaság élén olyan írók álltak, mint Ernst Toller, Gustav Landauer és Erich Mühsam. Ők az irodalmat akarták valósággá változtatni. De az euforikus készülődés napjait gyorsan követte kijózanodás...
Rohamos tempóban formálódik ez a német történelem páratlan eseményét felelevenítő kaland, olyan résztvevők és megfigyelők szemszögéből, mint Thomas Mann, Klaus Mann, Rainer Maria Rilke, A. H. Victor Klemperer vagy Oskar Maria Graf. A mai napig foglalkoztatja a németeket a tanácsköztársaság közvetlen demokráciáról és szociális egyenjogúságról szóló álma.
S mintha a magyar történelemmel is sok hasonlóságot mutatna e megtévesztően extravagáns és végtelenül érdekes könyvremek.

Álmodozók forradalma