De la Motte táborszernagy leánya, Yvonne, szokása szerint százas sebességgel rohant a marokkói úton, mikor is a jobb első kerék defektet kapott. Az autó nagy csörömpöléssel egy fának ütközve megállt. Ekkor tűnt fel a közelben az úriember, aki kilométerköveket festett. Ő volt Vicomte D'Alarcone, a 143-as számú közlegény, a marokkói helyőrségből. Mindent eldobva ugyan nem, de a lány segítségére sietett. Yvonne az ellenállhatatlan fiatalembert tréfából meghívta a kormányzóságra egy teára, nem tudva, hogy ezzel milyen hatalmas botrányt kavar...
1937 március 7-én délután, 4 és 6 óra között Lorimer De la Motte tábornok fogadódélutánján a kormányzósági palotában, a legelőkelőbb katonai és polgári személyek társaságában megjelent a 143-as számú közlegény. Hogy a botrány ne kerüljön napvilágra, hősünket áthelyezték Agadir poklába. De mivel a fiatalok szerelemre lobbantak, és egy úr a pokolban is úr, a kacagtató kalandok során a két fiatal is újra egymásra talál...

Az úr a pokolban is úr