Egy idős házaspárt holtan találnak a saját lakásukban. Talán együtt akartak meghalni, joguk volt hozzá. Ez emberileg is elfogadható motiváció. Van még értelme a nyomozásnak?

Ezt a kérdést a könyv elolvasása után mindenki maga dönti el.

Sok évvel ezelőtt, kezdő ügyvédként én úgy döntöttem, van. Amikor még hittem az igazságban. Azt gondoltam, ott hever előttem a porban, csak le kell hajolni és felvenni.

Egy ilyen ügy volt szakmai munkám fordulópontja. Belebuktam, de tanultam belőle. Többé nem kutattam az okok után, ráhagytam ezt a munkát az erre szakosított szervekre, de utána, bármilyen sikeres ügyem is volt, társult hozzá egy hiányérzet.

Mert az igazság nem hever előttünk, nem itt van, ebben a félresikerült világunkban. Változik, mert mindig a társadalom, vagy egy szűkebb közösség mondja ki és érvényesíti.

Ehhez kell igazodnunk és meg kell elégednünk a felszínnel? Vagy igényelnünk kell a kutatáshoz való jogunkat?

Erre a kérdésre sok év távlatából is igennel válaszolok. Egyetlen lépés sem felesleges, amit az igazság kiderítéséért teszünk. Ez tesz bennünket emberré.

Holtomiglan-Holtáiglan