"Az élet, kedvesem, teljesség. Az élet, hogy egy férfi és egy nő találkoznak, mert összeillenek, mert olyan közük van egymáshoz, mint az esőnek a tengerhez, egyik mindig visszahull a másikba, alkotják egymást, egyik feltétele a másiknak. Ebből a teljességből lesz valami, ami összhang, s ez az élet. Ez nagyon ritka az emberek között. Te menekülsz ez emberek elől, mert azt hiszed, más dolgod van a világban. Én keresem ezt a teljességet, mert tudom, hogy semmiféle más dolgom nincs a világban."

"Nyilvánvalóan a legjobb dolog, ha az embert karja között tartja valaki."

A hős alakjában Giacomo Casanova, a hírhedt 18. századi csábító figurájának körvonalai sejlenek föl, a történetben pedig világosan kivehető a velencei kalandor életútjának néhány fordulata. A múlt azonban nemcsak Casanova történelmi személyisége révén van jelen a Vendégjáték Bolzanóban lapjain, hanem Giacomo emlékei révén is. Nemcsak az elbeszélő ereszkedik alá a történelem kútjába, hanem a főhős maga is szembesül múltjával, életének korábbi eseményeivel. Miközben a velencei ólomkamrák börtönéből szökve, szülőföldjéről elmenekülve rövid időre megpihen Bolzano kisvárosában, ismét találkozik hajdani vetélytársával, Párma urával, aki évekkel korábban egy párbajban súlyosan megsebesítette, majd feleségül vette Franciskát, akinek kegyeit mindketten elnyerni igyekeztek. Ahogy a történelem kísért a regény lapjain, úgy rémlik föl Giacomo előtt meghiúsult hódításának története. - Bengi László