A nyolcvanas évek, mondhatjuk így már utólag, mindent megváltoztatott. Az évtized végére szétesett az a világrend, amely az elején még megdönthetetlennek látszott. A két időpont között pedig felütötték fejüket olyan új eszmék, közösségi gyakorlatok, technológiák és társadalmi problémák, amelyekkel hosszú évtizedekig együtt kellett élnünk.
Többségük a mai napig befolyásolja mindennapjainkat. Magyarországon a nyolcvanas években nyílt először esély a szocialista rendszer megváltoztatására, így a Nyugatról és demokráciáról való gondolkodás is új, egyre erőteljesebb hangsúlyt kapott. Ebben az évtizedben jelentek meg azok a szubkultúrák, amelyek a zenei lázadással vagy tiltott szerek használatával a rendszerellenes kiállást kívánták kifejezni, de ugyanekkor fordult a hazai könnyűzene a piaci siker modellje felé. Végül, ez volt az az időszak, amikor a társadalmi és politikai alternatívák szervezett módon is megjelenhettek.

Hogyan reagált ezekre a változásokra a kommunista hatalom? Milyen pályáit és stratégiáit látták a megújulásnak a pártközpontban és -szervezetekben? És hogyan szenvedték el ezeket a változásokat azok, akik kívül álltak a hatalmi struktúrákon? Kötetünk tanulmányai ezekre a kérdésekre kívánnak választ adni.

Kádár-rendszerválság