Gróf Futaki Hadik András tábornagyról, a hosszú életű és sikeres hadvezérről nem sok mű szól, pedig ő az a vakmerő lovastiszt, aki példátlan módon megsarcolta Berlint Nagy Frigyes háta mögött. Ő az a magyar hadvezér, aki Mária Terézia és II. József császár idején a legmagasabb katonai rangra jutott a birodalomban. Nyolcvan évet élt, ebből ötvennyolcat töltött egyenruhában.

Ordas Iván regénye sokat elárul arról a korszakról is, amikor a törökkel sem volt még szent a béke, és amikor a poroszok komoly aggodalmat keltettek a bécsi udvar berkeiben. A halálos ágyán fekvő Hadik emlékein keresztül idézi fel a fényes pályát befutott tábornagy életének legfontosabb állomásait, beleértve a nem kifejezetten harci tevékenységeit is.

Hadik András budai várbeli lovas szobra az ország egyik legszebb katonaemlékműve, de félő, hogy sokan nem tudják, kinek az emlékére emelték. Ezt a hiányt pótolja ez a rendkívül érdekes, izgalmas és tanulságos regényes történelmi életrajz.