A modern architektúra születése a 20. század hajnalára datálható, így Gerlóczy Gedeon (1895-1975) szerencsés módon e szemléletváltás idején válhatott építésszé. A húszas évek második felétől - az egyre gyengülő historizmus mellett, feltételezhetően a Bauhaus hatására - hazánkban is megjelent a konstruktivista- funkcionalista irányzat, majd a modern és posztmodern építészet. Gerlóczy a két világháború közötti formavilág egyik meghatározó alakjaként, a modern kórháztervezés szakértőjeként jelentős életművet hagyott hátra, emellett a Magyar Képzőművészeti Fő- iskola építészettörténet- és városesztétika-tanáraként is tevékenykedett. Frissen végzett építészként, huszonnégy éves korában, különös ihletettségtől vezérelten megmentette Csontváry Kosztka Tivadar pusztulásra ítélt festői hagyatékát, majd, több mint ötvenöt éven keresztül fáradhatatlanul küzdött a képek fennmaradásáért, elismertetéséért és méltó helyre kerüléséért. Az alkotó géniusza magányosság. Sérül, illan, betemetik a hétköznapok, elszaggatják a történelem viharai. Sosem tudhatjuk meg, a magyar képzőművészet históriájának hány fejezete maradt örö-kre megíratlan. Hogy Csontváry Magányos cédrusának hullámzó ágai nem enyésztek el hasadozott, szélfútta kocsi- ponyvaként a budapesti forgatagban, az Gerlóczy Gedeon, a képmentő építész elkötelezettségének köszönhető.

Gerlóczy Gedeon - A képmentő építész