Ennek a regénynek már a kiinduló helyzete is annyira különleges, hogy szinte kiabál a megfilmesítés után: 1934 augusztusában Londonban fölbukkan Nikola Tesla egyik elveszett találmánya, amely a modern GPS kezdetleges, de működő elődjének tekinthető. Az eszközökre – a találmány két részből tevődik össze – az angolok és a németek is igényt tartanak. A bonyodalmat az okozza, hogy ez a csodás kütyü egy habókos professzor tulajdonában van, aki nem szándékozik rajta senkivel sem osztozkodni. Balszerencséjére egy német őrgróf tudomást szerez a találmány létezéséről, és beavatkozik az események menetébe. Az angolok gyenge pontját veszi célba, mert a találmány birtoklási jogának eldöntésére fogadást ajánl: ha a találmány eszközként működik, legyen az angoloké, de ha nem, visszaminősül tudományos elvvé, amit már bárki, így a németek is használhatnak. De hogyan lehet megvizsgálni egy GPS eszközt? Csakis úgy, ha kiviszik a terepre. Mivel a jeladó és a jelfogó berendezés között magasságkülönbségnek kell lennie, az őrgróf rendelkezésre bocsátja a léghajóját. Ennek gondolájában helyezik el a vevőkészüléket, ami a találmány másik felének, egy miniatűr rádióadónak a jelzéseit regisztrálja. A baj csak az, hogy a léghajó motor nélkül, a kontinentális áramlat hátán egyenes vonalban sodródik Budapest felé. A rádiót cipelőknek a földön kell követniük ezt a mozgást, mégpedig árkon-bokron át.

Közelebb, mint amilyen távol