A filmeket általában nézni szoktuk, közben hallgatjuk is, és csak a legritkább esetben olvassuk. Mégsem ördögtől való elgondolás, hogy ne csak műértő kevesek úri szokása legyen elolvasni utóbb, amit a filmvásznon láttak. Különösen így van ez olyan filmek esetében, amelyek halhatatlan dialógusokkal és poénokkal váltak emlékezetessé.
A Monty Python szerzői és előadói mindmáig jól ismert karakterek, és nemcsak a humoros jelenetek szövegeit idéztük utóbb szinte szó szerint, de az alkotók játékfilmjei, a Gyaloggalopp (1975), a Brian élete (1979) és Az élet értelme (1983) is mindmáig népszerűek, sűrűn idézzük őket.
A szinkronnal kapcsolatban utóbb gyakran folynak ádáz viták, és mindig akadnak, akik erős kritikával illetik a fordítók nyelvi megoldásait, hosszú listákat állítanak össze esetleges tévedéseikről, mert fontos, hogy mindenkinél okosabbnak érezzék magukat.
A filmnézők többsége azonban megpróbálja élvezni a magyarul elhangzó poénokat, miközben mindenki tisztában van vele, hogy a finom nyelvi humor sok esetben szinte lefordíthatatlan, ezért minden kísérlet elismerést érdemel.
Mindkét befogadói attitűd érthető valahol, és mindkét típusnak bátran ajánlható ez a filmjelenetekkel gazdagon illusztrált magyar nyelvű forgatókönyv.
A Brian élete érzékeny témaválasztása miatt a többi Monty Python-filmnél vegyesebb fogadtatásra talált, sőt egy darabig az is kétségesnek tűnt, hogy egyáltalán befejezik-e, míg végül az ex-Beatle George Harrison elvállalta, hogy fedezi a forgatás költségeit.
A hetvenes évek Nagy-Britanniájának talán a korszak átlagánál liberálisabb volt a légköre, mégis kisebbfajta közfelháborodást váltott ki a Brian élete, mert sok hívő sértve érezte magát, így a Monty Python-csapat részéről John Cleese és Michael Palin egy 1979-es BBC-tévévitában próbálta tisztázni alkotói szándékait.
A forgatókönyvet olvasva talán még világosabbá válik, hogy ez a sértő szándék távol állt a film alkotóitól, viszont a humor lassan fél évszázad múltán is eleven és hatásos.